Skip navigation

6. Szakoktatás a dualizmus korában (1867-1918)

A kiegyezés megkötését követően (1867) létrejött sajátos államalakulaton, az Osztrák-Magyar Monarchián belül hazánk a belügyek, így az oktatásügy terén is autonómiával rendelkezett. A dualista korszak fontos időszak a hazai modern közoktatási és felsőoktatási rendszer kiépítésében. A korra jellemző gyors kapitalista gazdasági fejlődés, az ipar és a kereskedelem nagymértékű fejlődése, a képzett szakemberek iránti igény növekedése elodázhatatlanná tette a szakképzés minden szinten való megszervezését, főképp az ipari és kereskedelmi szakiskolák országos rendszerének kiépítését. A korszak első felében ebben fontos szerepe volt Trefort Ágoston kultuszminiszternek. A korban a mezőgazdaság modernizálódása elmaradt az ipar és a kereskedelem robbanásszerű fejlődéséhez képest, az megnyilvánult az agrár szakoktatás kezdeti elmaradottságában, később meginduló fejlesztésében.

 

6.1. Alapfokú szakoktatás
6.2. A céhek felszámolása, (iparos) tanonciskolák létesítése
6.3. Kereskedőtanonc-iskolák, mezőgazdasági vidékek ismétlőiskolái
6.4. Alap és középfokú szakiskolák
6.5. Műszaki felsőoktatás
6.6. Kereskedelmi és mezőgazdasági felsőoktatás
6.7. Szakmai tanárképzés a dualizmus korában
6.8. Ellenőrző teszt

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!