Skip navigation

7.6. Szakmai tanárképzés a két világháború között

A budapesti egyetem kötelékébe tartozó Közgazdaságtudományi Kart a 272/1920. M. E. sz. kormányrendelettel létesítették (majd a létesítést a 1920. évi XXXI. t.c. erősítette meg. A rendelet értelmében a Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet a kereskedelmi akadémiák főiskolai tagozataival együtt a kar része lett, annak kereskedelmi szakosztályához csatolták. Bár önállóságát elvesztette, kezdetben nem következtek be lényeges változások a működésében. Radikálisabb változások 1923-tól kezdődtek, amikor Dengl János vette át az intézet vezetését, illetve az 1924 és 1925 évi törvénnyel és rendeletekkel újra szabályozták a felsőkereskedelmi iskolai tanárok képzését és képesítését.

1924-től felsőkereskedelmi iskolai tanárként csak az volt alkalmazható, aki szaktantárgyának tanítására az előírásoknak megfelelő képesítést megszerezte. A felsőkereskedelmi iskolai tanári képesítést a Budapesti országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság kötelékében működő Felső Kereskedelmi iskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt letett tanári képesítő vizsgával lehetett megszerezni. A tanári képesítő vizsga a közismereti középiskolai tanárok vizsgájához hasonlóan három részből (alapvizsga, szakvizsga, pedagógiai vizsga) ált.1924-től (1925-ben is) változtak a felsőkereskedelmi iskolai tanári képesítés egyes szakcsoportjaihoz rendelt tantárgyak is. Az új szabályzat rögzítette továbbá, hogy a tanárjelöltek megfelelő felkészítéséhez szükség van a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának képzésében való részvételre is.

A Közgazdasági Kar 1925. évi átszervezését követően a tanárképző intézet bár továbbra is a kereskedelmi szakcsoport kötelékében működött, tevékenysége mégis önállósult. A tanárképző intézet feladata a korábbi évekhez hasonlóan az volt, hogy a tanárjelölteknek a szakszerű pedagógiai ismereteket és gyakorlati készségeket tervszerű tanulmányi rendben biztosítsa. A tanárjelöltek felkészülését szolgálták a közgazdasági kar, a bölcsészkar és a József-műegyetem a tanárképzős tanulmányi rendbe vágó előadásai és gyakorlatai, a külön tanárképzős előadások, a kar modern nyelvi tanfolyamai, az irodák, gyárak látogatása, hazai és külföldi tanulmányutak. Továbbá a gyakorló iskolai hospitálások, próbaelőadások.

1924-től már a tanárjelöltek számára kötelező volt a tanárképző intézeti tagság, nyolc félév tanulmányi idővel és az előadások megszabott rendjével. 1928-ban kezdte meg működését a tanárképző intézet gyakorló iskolája (Budapest VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskola).

Ugyanebben az évben szabályozták a gyakorló iskola működését. A tanárjelöltek a gyakorlóév első felében előbb hospitáltak, az órák előtt és után megbeszélést folytattak a vezető tanárral, majd a második szakaszban a vezetőtanárok felügyelete mellett négy hétig tanítottak. A tanítási gyakorlatot nyilvános (társak részvételével zajló) „próbatanítás” zárta. A gyakorlóiskolákban elméleti előadásokat (teoretikumokat) is hallgattak a tanárjelöltek.

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen létrehozásával új korszak kezdődött a hazai szakmai pedagógusképzés történetében. Mint fentebb láttuk, 1898-tól kezdve csak a felsőkereskedelmi iskolai tanárok képzése folyt szervezett keretek között, intézményesített formában nem volt biztosítva azonban a műszaki és mezőgazdasági szakmai tanárok felkészítése.

Az összevont egyetemen viszont a szakmai tanárképzés (akkori szóhasználattal) gazdasági szaktanárképzés mindhárom ágában (ipari-műszaki, agrár-mezőgazdasági, kereskedelmi-közgazdasági) képeztek pedagógusokat. A tanárképzés érdekében az egyetemen Neveléstudományi Tanszéket létesítettek, majd 1936-ban a Közgazdaságtudományi Karon Gazdasági Szaktanárképző Intézet alakult. A tanárképző intézetben részben az érettségire épülő ötéves (graduális) tanulmányok keretében kereskedelmi iskolai tanári képesítés megszerzésére készülhettek fel a hallgatók, részben pedig az okleveles közgazdák, középiskolai tanárok, mérnökök (általános, építész-, gépész-, vegyész-, bánya-, kohó-, és erdőmérnökök) és mezőgazdák 2 féléves kiegészítő tanulmányok során szerezhettek kereskedelmi, műszaki vagy mezőgazdasági tanári képesítést.

19. kép - Imre Sándor (1877-1945)
19. kép
Imre Sándor (1877-1945)

A Neveléstudományi Tanszéket 1934-től haláláig, 1945 tavaszáig Imre Sándor vezette. Imre a két világháború közötti Magyarország legnagyobb formátumú és hatású pedagógia professzorainak egyike volt. Középiskolai tanárság, egyetemi magántanárság és oktatáspolitikai tevékenység után 1925-ben nevezték ki a szegedi egyetem pedagógiai tanszékére egyetemi tanárnak, majd 1934-től felköltözve a fővárosba a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán lett a pedagógia professzora. Személye, magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültsége az egyik fő garanciája volt az itt folyó tanárképzés magas színvonalának. Hallgatói felé modern pedagógiai szellemet közvetített és segítette őket a társadalmi kérdésekben való eligazodásban is.

1936-ban adták ki a gazdasági szaktanárképzésről szóló szabályzatot, mely kijelölte az újonnan létrehozott Gazdasági Szaktanárképző Intézet feladatát. Azon kereskedelmi iskolai tanárok felkészítése, akik a kereskedelemtudományi A-B-C szakok tantárgyainak oktatására készültek, hagyományos módon, graduális, ötéves időkeretben zajlott és szaktárgyi, illetve pedagógiai-pszichológiai ismeretek átadására egyaránt kiterjedt. Nekik alap-, szak-, és pedagógiai vizsgát is kellett tenniük.

A kétféléves tanárképző intézeti képzés elsősorban pedagógiai, pszichológiai és filozófiai (logikai és etikai) ismeretekkel látta el a hallgatókat. A képzés szerves részét képezték a tanítási gyakorlatok is, melyek kijelölt budapesti középiskolákban folytak. Csoportosan és egyénileg is hospitáltak a vezető tanárok óráin és önálló próbatanítást is végeztek. A tanári képesítő vizsgán (pedagógiai vizsgán) a jelöltek számot adtak lélektani, filozófiai (logika és etika), pedagógiai és neveléstörténeti, iparoktatás-történeti ismereteikről, és arról, hogy elméleti ismereteiket mennyire tudják a szaktárgyaik tanítása során alkalmazni. Ismerniük kellett az iskolaszervezet kérdéseit és az iskolai rendtartást is.

 

Ellenőrző kérdések

  • Mely évben módosították törvényileg az iparos tanoncok képzésének rendjét?
  • A korabeli értelmiségiek (Áfra Nagy János, Orel Géza, stb.) hogyan vélekedtek a hazai tanoncképzésről?
  • Melyik évben egységesítették a középfokú szakoktatást?
  • Milyen korábbi önálló felsőoktatási intézményeket egyesített a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem?
  • Milyen intézményi keretek között folyt a szakmai tanárképzés?

 

____________________

A kép forrása: https://bit.ly/3IH1N7O

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!