Még a korszakot megelőzően 1735-ben alapították Selmecbányán a bányatisztképző iskolát. 1762-ben adták ki azt a királyi rendeletet, melynek értelmében az addig mindössze két évfolyammal működő, középfokú iskolát fokozatosan akadémiává kell átalakítani, melynek feladata képzett mérnökökkel ellátni a monarchia bányászatát és kohászatát. Az akadémiává fejlesztés 1763 és 1770 között zajlott, melynek során három szakmai tanszéket létesítettek. 1763-ban elsőként a kémia, ásványtan és nemesfémkohászat tanszéket létesítették. Élére N. Jackin holland származású kiváló tudóst nyerték meg, aki az ott folytatott kísérleti (laboratóriumi) kémiaoktatással hamarosan jelentős nemzetközi hírnévre tett szert. Fourcroy kémikus 1794-ben a francia mérnöki főiskola reformjáról lefolytatott vitában a nemzeti konventben az alábbiakat mondta: „A fizikát és kémiát nálunk Franciaországban mind ez ideig csak teóriában tanították. A selmeci bányásziskola Magyarországon kitűnő példa arra, hogy milyen hasznos a tanulóknak bemutatni azokat a műveleteket, melyek ezeknek a tudományoknak alapjai. Laboratóriumok vannak ott a szükséges eszközökkel és anyagokkal fölszerelve, hogy a tanulók ismételhessék a kísérleteket, és a saját szemükkel láthassák a jelenségeket, amelyek a testek vegyülésekor előtűnnek.”[1]
Az akadémiára, mint felsőfokú tanintézetre a gimnázium és a filozófiai tanfolyam elvégzése után lehetett jelentkezni. Az oktatás német nyelven folyt, az intézmény összbirodalmi érdekeket szolgált, kívül állt a magyarországi oktatásügy keretein.
1763-ban alapították a Pozsony megyei Szempcen a Collegium Oeconomicumot, az első hazai kamerális[2] iskolát. A kollégium tulajdonképpen az ipari, a mezőgazdasági és a közgazdasági felsőfokú szakoktatás legrégebbi összevont intézménye volt hazánkban, hiszen egyszerre volt mérnökképző „főiskola”, mezőgazdasági szaktanfolyam, és kamerális-közgazdasági szakiskola. A három évfolyammal, öt tanárral működő főiskola oktatási nyelve a német volt, célul pedig a kamarai tisztviselők képzését tűzték. Az oktató munkát a piarista rendre bízták, első igazgatója a fiatal lelkész és építész Valero Jakab lett. 1776-ban az épület leégett, majd a rend Tatán szervezte újjá az intézményt ott azonban csak 1780-ig működött. A sokféle képzési igényt kielégíteni kívánó intézmény hosszú távon nem lehetett sikeres, a tudományok erősödő specializációja önálló szakintézetek, szakfőiskolák létesítését igényelte.
2. kép
Szempc térképe a Collegium Oeconimicum épületével (F alak) 1769-ből.
A szempci főiskola önmagában nem oldhatta meg a tisztviselői kar és a mérnökök képzését ezért a kormányzat állami (királyi) jogakadémiákat létesített, illetve az egyetemi képzést fejlesztette. 1776-ban királyi akadémiák nyíltak Győrben, Nagyszombatban, Kassán, Nagyváradon, Kolozsváron és Zágrábban. 2-2 éves bölcsészeti és jogi tanfolyammal működtek. A bölcsészeti tanfolyamon különös gondot kellett fordítani a természettudományok gyakorlati alkalmazására, hogy a hallgatók az itt szerzett tudást hasznosíthassák az iparban, mezőgazdaságban és a kereskedelemben.
A matematika tantárgy keretében földméréstant, hidrotechnikát, és polgári építészetet is tanultak, a természetrajz tantárgy tanításakor a természeti dolgok gazdasági hasznát is ismertették, és végül bevezették a mezőgazdaságtan tantárgyat. A jogi tanfolyamon bevezették a kereskedelmi ismeretek és pénzügytan tantárgyat. Hasonló szellemben korszerűsítették az 1777-ben Nagyszombatról Budára helyezett egyetem tanrendjét is. 1770-ben a politikai-kamarai tudományok tanszékét létesítették, 1774-ben a természetrajz, 1777-ben pedig a mezőgazdaságtan és az alkalmazott felsőbb matematika tanszékeket állították fel.
A fent ismertetett előkészületek után 1782-ben alapították a bölcsészkar keretében az „Institutum Geometrico-Hidrotechnikumot, vagyis a mérnökképző intézetet. Az alapító levél az alábbiakkal indokolja a létesítést: „Általában, mivel igen nagy szükség van a földmérési, hidrotechnikai és mechanikai tudományokra, különösen Magyarországon és csatolt tartományaiban, ahol ugyanis az előbbi századok háborúi és viszontagságai után a területi viszonyok többnyire összezavarodtak, egész vidékek mindmáig víz alatt és mocsarakban hevernek, a malmokhoz tartozó gátak a legtöbb helyen rosszul vannak építve, nyilvános utak csaknem mindenütt elhanyagolva: kézzelfogható ezen szak különös művelésének szükségessége”.[3]
Az intézetben folyó munkát az alkalmazott felsőbb matematikai tanszék irányította (azonos vezető), a bölcsészkar elvégzése után, sikeres felvételivel lehetett bejutni a három évfolyamos képzésre. Az alkalmazott matematika főtárgy (földmérés, vízműtan,) mellett két melléktárgyat (mechanika, mezőgazdaságtan) kellett elsajátítani. Az elméleti képzés mellett Buda és Pest környéki terepgyakorlatok szolgálták az ismeretek elmélyítését. A viszonylag szerény szervezeti keretek között működő intézménynek meghatározó jelentősége volt a 18. század végén, illetve a 19. század első felében a hazai műszaki értelmiség képzésében. 1787-ben II. József az akkor már Pesten működő egyetem keretében állatorvosi intézetet (Institutum Veterinarium) létesített.
____________________
A kép forrása: https://bit.ly/3yfX8VF
[1] A szöveget idézi: Orosz Lajos (2003): A magyarországi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakoktatás története. OPKM, Budapest. 27. o.
[2] A kameralizmus tudománya a fejedelem adóbevételei, birtokai és az általa adott monopóliumok és kiváltságok igazgatását jelentette.
[3] A szöveget idézi: Orosz Lajos (2003): A magyarországi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakoktatás története. OPKM, Budapest. 30. o.