Még a 19. század első felében is az alsó fokú ipari és kereskedelmi szakképzés alapvetően a céhek kezében volt. A céhek oktató tevékenységét támogatták a továbbra is fennálló vasárnapi rajziskolák. Az agráriumban tevékenykedő emberek nem tömörültek céhekbe, képzésükre nem léteztek szervezeti keretek, így nem véletlen, hogy az első, többnyire magánkezdeményezésre alapított szakiskolák elsősorban a mezőgazdasági szakképzés céljait szolgálták.
Korábban már írtunk Tessedik Sámuel szarvasi „szorgalmatossági” iskolájáról. Az iskola jövője az 1790-es évek elején biztosítottnak tűnt. Tessedik vérmes reményekkel folytatta iskolaszervező munkáját. További földterületeket sikerült megszereznie, 1793-ra elkészült az új, a korábbinál jóval nagyobb iskolaépület, a tanulók száma emelkedett. Ekkor azonban váratlan törés következett be. Az alapító ellen összehangolt rágalomhadjárat indult, anyagi támogatást senkitől sem kapott, így 1795-ben négy évre az intézmény bezárta kapuit.
5. kép
Tessedik Sámuel szarvasi iskolája
A császári udvartól kapott bíztatás és kisebb anyagi támogatás hatására 1799-ben Tessedik ismét megnyitotta iskoláját. Az iskola alapfokú képzés mellett már középfokú szakképzést is nyújtott. A cél most már nem csak tanult gazdák és iparosok, hanem műszaki szakemberek, kereskedők, gazdatisztek, közigazgatási tisztviselők és a szarvasi módszerekben jártas néptanítók képzése volt. Királyi leirat rendelte el, hogy minden tankerületből 2-2 tanítójelöltet a szarvasi iskolába kell küldeni kétéves tanfolyamra. Az iskola bővülő céljaihoz és feladataihoz azonban Tessedik anyagi eszközei elégtelennek bizonyultak. A szarvasi intézmény, mely ekkor már a mezőgazdasági, és a vele kapcsolatos ipari és kereskedelmi szakképzés, illetve a szaktanító-képzés magasabb fokú szakiskolája volt, 1806-ban végleg bezárta kapuit.
1803-ban Nagyszentmiklóson nyílt meg a Nákó-uradalom földműves iskolája. Tessedik Sámuel készítette el az iskola tanulmányi tervét, és egyik volt tanítványa vezetése alatt kezdte meg működését. Az alapító célja az volt, hogy főképp az uradalom számára, a környék parasztfiataljaiból az okszerű gazdálkodáshoz értő szakembereket képezzenek. Kezdeti sikerek után színvonala hamar leromlott, csak az 1840-es évek közepén sikerült ismét újjászervezni.
Az 1840-es években az országban több helyen is létesült alsó fokú, kislétszámú növendéket tanító gazdasági tanintézet. 1840-ben Nagykőrösön, Szőkehalmon, majd 1845-ben Zeleméren (az alapító Gönczy Pál) és 1846-ban Cegléden. A reformkor liberális nemesi ellenzéke Kossuth vezetésével úgy vélte, hogy ezek a kisebb tanintézetek (és a mezőgazdasági főiskolák) nem tudják kielégíteni a fokozott igényeket, hiszen hazánkban a mezőgazdasági termelést korszerűsíteni kell. Szorgalmazták ezért egy „Országos Központi Gazdaképző Intézet” felállítását.
Az 1800-as évek elején erdészeti szakiskolák létesültek. 1801-ben nyílt meg a hradeki (liptóújvári) erdészeti iskola, Vizner Ferenc kamarai erdőfelügyelő szervezésében. 1801-től az alsófokú városi iskolában erdészeti ismereteket is oktattak, majd 1803-tól már magasabb szinten is, 14-17 éves fiúk számára oktattak erdészeti és kapcsolódó gépészeti ismereteket. 1806-ban Kismartonban Eszterházy Miklós herceg a hradeki iskolához hasonló intézményt alapított. 1812-ben azonban megszüntették az erdészeti szakiskolákat, a Habsburg kormányzat úgy vélte, hogy az 1807-ben Selmecbányán létesített felsőfokú erdészeti iskola fölöslegessé tette működésüket.
6. kép
A hradeki erdészeti iskola homlokzat- és alaprajza 1808-ból
1830-ban létesítették az első kereskedelmi szakiskolát hazánkban. Az alapító Bibanco Gyula Emánuel volt, két évfolyammal működött. Tanították a kereskedelmi számtant, földrajzot és jogot, könyvvitelt, áruismeretet és technológiát. Az iskolának volt mintairodája, árú és terménygyűjteménye. Az intézet mintájára több hasonló magániskolát létesítettek, így Budán, Temesváron, Pécsen, Győrben, Nagyszebenben és Kolozsváron.
Az evangélikus iskolaügyből indultak azok a kezdeményezések, melyek a városi alsó fokú iskolák tananyagának reális-praktikus irányban való bővítését, illetve a gimnáziumban továbbtanulni nem szándékozó tanulók ipari és kereskedői pályákra való előkészítését célozták. Bár az evangélikus egyház tanügyi autonómiáját nem adta fel, a II. Ratio Educationis előkészítő munkálataival párhuzamosan igyekezett megújítani saját oktatási rendszerét. Az újító törekvéseknek az 1805-ben elfogadott ún. Schedius-féle tanterv[5] próbált egységes keretet adni.
Nagyobb városok alsó fokú iskoláinak felső osztályaiban olyan tantárgyakat, illetve ismereteket oktattak, melyek (a latin tanulmányokat nem folytató) diákokat ipari-kereskedelmi tevékenységre is felkészítették. A számtan és a mértan keretében a szokásos tananyagon túl tanítottak még technológiai, kereskedelmi, könyvelési ismerteket, mértékeket, ügyiratok készítését. Ilyen „polgári iskolák” létesültek a századfordulón Lőcsén, Késmárkon, Pozsonyban és Sopronban. Az evangélikusok körében az 1842-ben elfogadott Zayugróczi tantervet hivatalossá („kötelezővé”) is tették a nagyobb városok polgári iskoláiban. A soproni és a pozsonyi iskola ért el leginkább sikereket a reális-praktikus irányú képzésben.
A reformkorban az ipari-kereskedelmi ismereteket is tanító polgári iskolák más változatai is kialakultak. A felvidéki és soproni evangélikus polgári iskolákhoz hasonló, még magasabb szintű iskolákat létesítettek az izraelita felekezethez tartozók. Több tucat ilyen iskola jött létre az országban, a legjobban szervezettek a pesti, óbudai, aradi, nagykanizsai és pozsonyi intézetek voltak. A pesti iskolát 1836-ban szervezték át négyosztályos, hét évfolyamos intézménnyé. Szakrendszerű oktatást vezettek be (az osztálytanítás helyett), tanították az üzleti fogalmazást, matematikát, természettant, földmérést, architektúrát, műtani ismereteket, szabadkézi és mérnöki rajzot, kereskedelmi könyvvitelt, váltójogot. Tíz évvel később Pesten már négy zsidó iskola működött hasonló tananyaggal.
Az állami-katolikus iskolaügyben 1845-ben a II. Ratio Educationis vonatkozó pontjai helyett egy új elemi iskolai szabályzat lépett életbe. Nagyobb városokban felső elemi iskolai tagozatot kellett létesíteni, ahol két éven keresztül 12-13 éves fiúk számára természettant, földrajzot, speciális gyakorlati tudnivalókat tanítottak. A katolikus iskolaügy így válaszolt az evangélikus és a zsidó iskolaügy felől érkező kihívásokra.
____________________
Az 5. kép forrása: https://bit.ly/3lSezq6
A 6. kép forrása: Petsner Mihály: Grundrisz und Ansicht des Koenig. Forst Institut Gebaudes zu Hradek, 1800 URL: https://bit.ly/3oHMDak
[5] Schedius Lajos professzor 1806-ban Lovich Ádám evangélikus szuperintendenssel együtt egységes tantervet és iskolareform tervezetet készített, melyet áthat Pestalozzi és a felvilágosodás szelleme. A tervezet kitért a falusi iskolákra, a polgári és latin iskolákra, a gimnáziumokra, líceumokra, leányiskolákra és a felsőfokú képzésre is.