Skip navigation

7.2. Szakképzés középfokon

Az ipari középfokú szakképzés alsóbb rangú intézményei voltak az ipari szakiskolák, illetve a nőipariskolák. Az 1922. évi XII. tc. módosította a felvétel feltételeit: megkövetelték ezután a négy középiskolai osztály elvégzését. A tanulmányi időt ugyanakkor három évre csökkentették. A rangosabb felsőipariskolákban a tanulmányi idő változatlanul az egy gyakorlati évet követő három év maradt. Növelték az elméleti szakismeretek súlyát, csökkentették viszont a műhelygyakorlatokra szánt időt. A trianoni döntés következtében hazánkban három ilyen tanintézmény maradt (kettő Budapesten, egy Szegeden), és a húszas években Budapesten alakult egy új, elektrotechnikai irányú intézmény. Bár a felsőipariskolák továbbra sem nyújtottak érettségit, jóval népszerűbbek voltak, mint a 11 ipari (főképp fém-, fa- és textilipari irányultságú) szakiskola. Népszerűek voltak viszont a nőipariskolák, főképp női szerzetesrendek alapítottak ilyen intézményeket.

A felsőkereskedelmi iskolákat 1919-ben átszervezték. Négy évfolyammal működtek ezután, és szakirányú felsőfokú tanulmányokra képesítő érettségi bizonyítványt is adtak. A trianoni békediktátum után 40 ilyen iskola működött az országban, népszerűségüket jelzi, hogy hamarosan még 10 létesült. Egy vagy kétéves női, illetve érettségizettek számára szervezett tanfolyamok sorolhatók még a középfokú kereskedelmi szakoktatás intézményrendszeréhez.

Az 1920-as években a hasonló ipari és kereskedelmi iskolák mintájára létrejöttek végre a „felső mezőgazdasági iskolák”. A felsőipariskolákhoz képest a tananyagban nagyobb arányban szerepeltek humán tantárgyak, így tanulók a négyéves tanulmányi időszak végén érettségi vizsgát tehettek, jeles osztályzat esetén szakirányban továbbtanulhattak. Ilyen iskolatípusból 1930-ban már négy (Budapest, Gyöngyös, Békéscsaba, Orosháza), 1943-ban hét volt. Fiúk számára 1927-ben Szarvason, leányok számára pedig 1924-ben Putnokon nyílt bentlakásos, középfokú mezőgazdasági – gazdasági iskola. Továbbá számos speciális képzési céllal (tejgazdasági, baromfitenyésztő, szőlészeti-borászati, erdőgazdasági stb.) működő szakiskolák, tanfolyamok egészítették ki az agrár középfokú iskolarendszert.

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!