Skip navigation

8. Szakképzés a II. világháború végétől a rendszerváltásig (1945-1989)

Az általunk most vizsgált időszakot a szakképzés alakulása szempontjából három fő időszakra lehet osztani. A II. világháborút közvetlenül követő években (1948-ig) az ország lakosai előtt álló fő feladat az újjáépítés, a háborús romok eltüntetése, és a viszonyok konszolidálása volt. Az újjáépítés rengeteg munkáskezet, szakképzett főt igényelt. A korszakra még a demokratikus (többpárti) politikai viszonyok jellemzők. 1948 után hazánkban éles politikai, gazdasági és társadalmi fordulat következett be, a többpártrendszert felváltotta az egypártrendszer, a demokráciát a proletárdiktatúra. Tervgazdálkodás, erőltetett iparosítás, szovjet mintára különösen a bányászat és a nehézipar fejlesztése következett be, és megkezdődött a mezőgazdaságban a kollektivizálás, mindezek a gazdasági-társadalmi változások erősen kihatottak a szakképzés alakulására. Az 1960-as évek elejétől az erőltetett gazdaságfejlesztés lelassult, több idő jutott a szakképzésben tervezett reformok kidolgozására. Az 1970-es évek elejétől pedig megroppantak a szocialista társadalmi-politikai berendezkedés gazdasági alapjai, mely folyamat óhatatlanul a politikai-társadalmi rendszerváltozáshoz vezetett.

 

8.1. A szakmunkásképzés
8.2. A középfokú szakképzés
8.3. A műszaki, agrár és közgazdasági felsőoktatás
8.4. A szakmai tanárképzés
8.5. Kitekintés: Szakképzés a rendszerváltás után

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!