Skip navigation

5.2. Szakképzés középfokon

Az iparoktatás középfokát a háromosztályos alreáliskola képviselte. Az Entwurf ezek céljául azt rendelte, hogy néhány közismereti tantárgy mellett főképp középfokú ipari szakképzettséget nyújtsanak. Az iskola nem differenciálódott azonban iparágak szerint. A főreáliskola felső három osztályának viszont a műszaki felsőoktatásra való felkészítés feladatát rendelték. 1875-ig azonban a főreáliskolák nem adtak érettségit.

A kereskedelmi szakképzésben a Bibanco-féle pesti iskola nyomán létesült kereskedelmi iskolák képezték a középfokot. Az 1850-es években, főképp a német nyelvű városokban több ilyen jellegű iskola alakult. A polgári-kapitalista átalakulás ugyanakkor képzettebb kereskedőket igényelt. A pesti kereskedő testület 1857-ben alapította meg a Pesti Kereskedelmi Akadémiát, mely három évfolyamon, német nyelven tanító, immár középfokú kereskedelmi szakiskola volt.

A szabadságharc bukását az 1840-es években alakított mezőgazdasági szakiskolák (Zelemér, Szőkehalom) nem élték túl. Entz Ferenc orvos magánintézetként létesítette 1853-ban Pesten a Haszonkertészeket képző Gyakorlati Tanintézetét. Ezen előzmény után állította fel 1860-ban az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) az állami támogatással működő Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetet.

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!