Az alsó fokú szakoktatás terén az alább jelzett módosításokkal tovább működött a már a dualizmus korában kialakult intézményrendszer. Az iparos tanoncok képzésének rendjét az 1922. évi XII. tc. módosította. Némileg változott a tanterv és a tananyag. A tanonciskola továbbra is három évfolyamos volt, de azok számára akik nem fejezték be az elemi iskolát ezután is előkészítő osztályt, akiknek pedig a három év alatt nem járt le a tanoncideje, továbbképző osztályt kellett szervezni. A heti kötelező órák számát 7-ről 9-re emelték. Bevezették a hit- és erkölcstan tantárgyat, nagyobb városokban pedig, ahol a tanoncokból szakmailag homogén csoportokat lehetett képezni, néhány tantárgy keretében szakirányú oktatást vezettek be.
Változatlanul a községek, városok feladata volt 40 fő esetén a tanonciskola, 25 fő esetén a tanonctanfolyam fenntartása. Nem változott az sem, hogy többnyire más iskolák épületeiben, óraadó tanárok alkalmazásával működtek. Előremutató változtatás volt viszont, hogy a törvény megtiltotta a késő esti, illetve vasárnap délelőtti tanoncoktatást. A tanoncok oktatása ezentúl hétköznap napközben volt lehetséges, a mestereknek ezt lehetővé kellett tenni (de a kisiparos szervezetek tiltakoztak a rendelkezés ellen).
A tanonciskolákban folyó képzés hatékonyságát a fentebb már jelzett rossz körülmények (többnyire nincs önálló épület, saját tanári kar) tovább rontotta az 1930-as években a tanoncok nagyon differenciált előképzettsége. Az elemi iskolát (vagy azt sem) végzett tanulók mellett a gazdasági világválság hatására szaporodott a négy vagy több középiskolai osztályt végzett, illetve érettségivel rendelkező tanoncok száma, miközben a tananyag ugyan az volt. A témával foglalkozó korabeli értelmiségiek (Áfra Nagy János, Orel Géza, Víg Albert) többnyire korszerűtlennek tekintették a hazai tanoncképzés rendszerét.
17. kép
Áfra Nagy János könyvének címlapja[7]
A kereskedelmi szakképzés alsó fokát is a hároméves kereskedőtanonc-iskolák képezték, az iparostanonc-iskolákhoz hasonló gondokkal küszködve. Az előző időszakból megmaradva, de új névvel működtek tovább mezőgazdasági vidékeken az „önálló szaktanítós gazdasági továbbképző népiskolák”. A mezőgazdasági szakoktatás alsó fokú intézményei voltak még a két évfolyamos „téli mezőgazdasági iskolák” és a korábbi földműves iskolákból létesült szintén két évfolyamos „mezőgazdasági szakiskolák”. A két világháború között hazánkban 10 ilyen intézmény működött.
____________________
A kép forrása: https://bit.ly/3mfwOGr
[7] „Ez a munka népszerűen összefoglalt, rövid kivonata annak a nagyobbszabású műnek, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából a tanoncok kötelező iskoláztatását elrendelő 1884. évi XVII. t.-c. félszázados fennállása alkalmával írtam. A kisebb jelentőségű részletek elhagyásával ez összevont tárgyalás során arra törekedtem, hogy főbb vonásokban világos áttekintését nyujtsam a magyar tanoncoktatás történetének, különösen az utolsó félszázad fejlődésének. A magyar ipari szakoktatás történetével számos becses kútfő foglalkozik. Ezek körül meg kell említenem a következőket: Szerényi József, Az iparoktatás Magyarországon (1897), Vig Albert, Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben, különösen 1867 óta (1932), Szendy Károly, Adalékok a tanoncoktatás fejlődéséhez a székesfővárosban. I-II. rész. (1935.)” – Részlet az előszóból. Forrás: Áfra Nagy János: A magyar iparostanoncoktatás története. [Ipari Szakkönyvtár ; 33-35.] Ipari Tanfolyamok Országos Vezetősége, Atlas irodalmi és nyomdai r.-t., Budapest, 1939. 8-r., 254 lap, 10 képmelléklet és 1 grafikon. (MTDA URL: — https://bit.ly/31WrjoM)