Az 1848 tavaszán bekövetkezett forradalmi események nyomán önálló magyar kormány alakult, melyben a kultuszminiszteri posztot Báró Eötvös József töltötte be. Az oktatási reformok terén a rövid békés időszakban a Batthyány-kormány többnyire csak reformelképzelések megfogalmazásáig jutott el. Felmerült az egyetemi Mérnökintézet és a József Ipartanoda egyesítésének gondolata, illetve a kormányzat elhatározta az önálló műegyetem kialakítását.
Az alapfokú szakoktatás reformját a céhes legények Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől kérték. Szerették volna elérni a céhek megszüntetését, és új szakképzési rendszer kialakítását.
A honvédek toborzása és a fegyveres harc megindulása megakadályozta az oktatási reformok végigvitelét. Az addig közvetlenül Bécsből irányított selmeci akadémia 1848-ban az oktatási ügyekért felelős magyar minisztérium felügyelete alá került. Tervbe vették az addigi német helyett a magyar tanítási nyelv bevezetését. A tanárok és hallgatók nagy része azonban nem tudott magyarul, továbbá ellentétek keletkeztek a magyar és az örökös tartományokból érkezett hallgatók között. Bécs úgy döntött, hogy a birodalom más részeiből származó hallgatók számára két új bányászati akadémiát alapít az ausztriai Leobenben és a csehországi Pribramban. A selmeci akadémiát ezt követően túlnyomóan magyarországi hallgatók látogatták.