A dualista korszak kezdetén az oktatási ügyeket miniszterként ismét Báró Eötvös József irányította. Az általa elfogadtatott korszakos jelentőségű 1868. évi 38. törvénycikk, hazánk első népoktatási törvénye tartalmazott a szakmai képzésre vonatkozó előírásokat is. A törvény által létrehozott felsőbb népiskolákban és a polgári iskolákban a fizika és a természetrajz tantárgyak keretében ipari és mezőgazdasági ismereteket is tanítottak. Ezen felül a polgári iskolákban az iparosodott vidékeken „ipartan”, a mezőgazdasági vidékeken pedig „mezőgazdasági ismeretek” tantárgyakat is tanítottak. Úgyszintén a polgári iskolákban 1879-től ipari tanműhelyeket állítottak a 4-6. osztályos polgárista tanulók számára, hogy azokban a közismereti tantárgyak tanulása mellett egy szakmát is elsajátíthassanak. Mint kuriózumot említjük meg, hogy 1879-ben „iparostanító” mestereket képző tanműhelyt hoztak létre a budai tanítóképzőben, megteremtették tehát a mai szóval „műszaki szakoktatók” képzésének feltételeit. A polgári iskolák végül mégsem alakultak át szakképző intézményekké. Tanulóik többnyire a hivatalnoki-tisztviselői pályákra készültek, a létrejött 14 tanműhely hamarosan megszűnt.
Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század)
6.1. Alapfokú szakoktatás
Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.
CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!