Mint korábban, úgy korszakunkban is az ipari és kereskedelmi szakképzés alsó fokát az inasok számára fenntartott vasárnapi és rajziskolák jelentették. 1854-től „ismétlő iskolának” nevezik az intézménytípust. A bécsi kormányzat előírta, hogy az inasok előképzettségéhez igazodva az iskolákban több osztályt kell szervezni. Az alsó két osztályban elemi ismereteket és hittant kell tanítani, a harmadikban viszont már fizikát, földrajzot, rajzot, fogalmazást és könyvvitelt. Az oktatás lehetőleg igazodjon az inasok szakmájához. A kereskedő inasok a vasárnapi iskolában az elemi iskolai tananyag ismétlése mellett kereskedelmi alapismereteket sajátítottak el. Csak azt az inast lehetett felszabadítani, aki igazolni tudta az ismétlő iskola látogatását. A bécsi kormányzat a falusi ifjúság mezőgazdasági oktatása érdekében is vasárnapi ismétlő iskolákat szervezett. Egy 1853-ban megjelent rendelet arra utasította a községeket, hogy az elemi iskola mellé egy-két holdas faiskolát, mintakertet létesítsenek. Ezek létesítése ténylegesen csak vontatottan haladt.
Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század)
5.1. A szakképzés alsó foka
Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.
CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!