A kézművesek szakmai képzése döntően korszakunkban is a céhes ipar keretei között maradt. A céhek mellett a nagyobb városokban működő vasárnapi rajziskolák szolgálták még a szakmai felkészülésüket. A rajziskolák száma és rangja korszakunkban nőtt.
Az ipari szakoktatás ügye újabb lendületet vett a Kossuth Lajos által vezetett Iparegyesület megalakulásával (1841). Az egyesület egyik alapvető célja az iparosok szakmai továbbképzésének biztosítása volt. Az Iparegyesület tartotta fenn az 1845-ben létesített pesti „mesterinas iskolát”. Az iskola tanulmányi ideje három év volt, egy hétköznap este (más-más kerületekben más-más nap), magyar nyelven tanulhattak itt az inasok a kezdő csoportban írást, olvasást, számtant, a haladók pedig hazai történelmet, földrajzot, kamatszámítást, könyvvitelt és műtant (technológiai ismereteket).
Ismét hangsúlyozzuk, hogy a fejezet keretében tárgyalt korszakban az alsó fokú ipari és kereskedelmi szakképzés a céhek kezében volt. A nők azonban ki voltak rekesztve a céhes, illetve szakmai képzésből. Nem véletlen ezért, hogy a korban létesített alapfokú ipari szakiskolák vagy tanfolyamok többsége a nők képzését szolgálták. Társadalmi szervezetek, nőegyletek vállalták magukra az alapítás és fenntartás terheit.
Pesten már 1788-ban a terézvárosi alsó fokú iskola mellett egy szövő-fonó tanfolyam nyílt szegény sorú lányoknak. Az 1810-es években a Brunszvik Teréz vezette budai nőegylet létesített több kézimunka iskolát. Ismét csak az evangélikus egyházhoz kötődtek a felvidéki városokban létrejött leányiskolák. A fiúk latin iskolái mellett három évfolyamos „felsőbb leányosztályokat” létesítettek, elemit végzett (12-15 éves) lányok számára. Eleminél magasabb szintű műveltségtartalmak közvetítése mellett női kézimunkákat tanítottak. Ilyen leányiskola nyílt már 1776-ban Eperjesen, majd Lőcsén, a századfordulón Sopronban, Rozsnyón, Selmecbányán, Késmárkon. Később Pozsonyban (1818) és Pesten (1832). A leányiskolák közül képzési színvonalukkal az eperjesi és soproni intézmények emelkedtek ki.