Az 1850-ben véghezvitt egyetemi reform során a pesti egyetem bölcsészkaráról leválasztották a mérnökképző intézetet és egyesítették a József Ipartanodával, kialakítva így a „Technikai Intézetet”. Ellentmondásos intézkedésnek tekinthető ez a lépés. Bár a bölcsészkar szervezeti keretében működő mérnökképző intézet idejétmúlt intézmény volt, ezzel a lépéssel hét évre megszűnt az egyetemi szintű mérnökképzés Magyarországon. A Technikai Intézet tanulmányi idejét három évre emelték, ennek ellenére az iskola nem kapta meg a mérnöki oklevél kiadásának jogát. A mezőgazdasági tagozatot megszűntették, a kereskedelmit beolvasztották a technikaiba. Az intézményt méltatlanul Budán, bérházakban helyezték el. A mérnöki pályára készülő magyarországi fiatalok többsége ekkor külföldi műszaki főiskolára (Bécs, Karlsruhe, Zürich) ment tanulni.
A műszaki felsőoktatás reformja végül 1856-ban, a „József Politechnikum” alapításával vette kezdetét. Az intézmény megvalósította végre a reformkori haladó nemzedék nagy álmát: önálló intézmény keretében indult a mérnöki és a közgazdasági – kereskedelmi egyetemi szintű képzés. A következő évtizedet a folyamatos reformok jellemezték. Kezdetben szakosztályokra (karokra) tagolás nélkül indult a képzés, csak 1865-ben önállósult a közgazdasági osztály, ahol kereskedőket, mezőgazdákat képeztek. Az induláskor a mérnökök tanulmányi ideje három év volt, csak 1863-ban emelték fel az általános és gépészmérnökök tanulmányi idejét öt évre. A kezdeti német után 1860-tól már magyar lett a tanítási nyelv. A vezetők (Sztoczek József és Szily Kálmán) fő célja az évtized során az volt, hogy elnyerjék a mérnöki oklevél kiállításának jogát, és az intézmény egyenrangúvá váljék a tudományegyetemmel.
9. kép
Selmecbánya látképe 1863-ból
1850 elején indult újra a tanítás a selmeci akadémián is. A korszakban a több új tanszéket alapítottak, nagyobb figyelmet fordítottak a gépészet és a kohászat oktatására. A mezőgazdasági elsőfokú szakképzés terén csak az állami kézbe vett magyaróvári intézetet engedték tovább működni. Nemzetközileg elismert szakembergárda oktatott itt ebben a korban (Pabst Henrik, Maasch Antal, Thallmayer Viktor), a színvonal ennek köszönhetően emelkedett. A hallgatók körülbelül fele-fele részben származtak a birodalom osztrák és magyar feléről. Keszthelyen sajnálatos módon másfél évtizedre megszűnt az agrár szakemberek képzése. A korszak kezdetén az Állatorvosi Tanintézetet is leválasztották az egyetemről, létrehozták az önálló „Pesti Állatgyógyintézetet”. Az itt tanult hallgatók azonban nem kaptak állatorvosi oklevelet.
____________________
A kép forrása: https://bit.ly/3lTfWF6