Skip navigation

6.7. Szakmai tanárképzés a dualizmus korában

Eötvös József 1870 tavaszán (a pesti egyetem tanárképző intézetének statútumával egyidejűleg) adta ki a reáltanodai tanárjelöltek számára a műegyetemen felállítandó tanárképezde” szabályzatát. A szabályzat értelmében a műegyetem bölcsészeti és általános műtani osztálya kebelében állították fel a tanárképezdét. Az intézmény célja az, hogy a reálszakos tanárjelölteket matematikai és természettudományi irányokban kiképezze. A tanárképző intézeten belül négy szakosztály létesült (mennyiségtan és leirati mértan, természettan, vegytan, természetrajz). A szakosztályokhoz tartozó elméleti oktatást és a gyakorlatok vezetését a műegyetem tanáraira bízták. A tanulmányi idő két év volt. A műegyetemi tanárképezdében pedagógiai szakosztályt nem létesítettek, a hallgatók, miután abszolválták a szakmai szakosztályok anyagát, külön felvétellel a pesti egyetem képezdéjének nevelés-oktatástani szakosztályában folytathatták tanulmányaikat. A rendes hallgatók száma 15 volt, az igazgatója Sztoczek József, a műegyetem első rektora lett.

A két önálló, egyetemi és műegyetemi tanárképző intézet csak rövid ideig állt fenn: Trefort Ágoston kultuszminiszter 1873 augusztusában egyesítette a két intézményt és új szabályzatot bocsátott ki. Az egyesített középiskolai tanárképző intézet Szervezetileg a pesti egyetem bölcsészkarához kötődött és három szakosztályból állt: nyelvészeti-történelmi, mennyiségtani-természettudományi, nevelés-oktatástani.

Az egyesített képezde elvileg a műegyetem előadásait is felhasználta a tanárképzés céljaira, és első igazgatója a korábbi műegyetemi képezde vezetője Sztoczek József lett, mégis idővel a műegyetemen a matematikai és természettudományos előadásokat hallgató tanárjelöltek száma csökkent, a műegyetem szerepe a középiskolai tanárképzésben radikálisan visszaszorult.

16. kép - Sztoczek József (1819-1890)
16. kép
Sztoczek József (1819-1890)

A szakmai tanárképzés intézményi elkülönülése a közismereti tantárgyakat tanító középiskolai tanárok képzésétől csak a század legvégén kezdődött meg ismét, mégpedig a kereskedelmi iskolák tanárainak képzésével. A felsőkereskedelmi iskolák szakmai tanárainak felkészítése érdekében létesítették 1898-ban a Magyar Kir. Állami Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézetet. Az intézetet az eredeti tervek szerint csak átmeneti megoldásként létesítették, végleges formájában egy újólag létesítendő kereskedelmi főtanoda szervezeti kereti között működött volna. Az átmeneti megoldás azonban majdnem negyed évszázadig tartott. Az intézmény sokáig önálló tanintézetként működött, részben a Budapesti Kereskedelmi Akadémia, részben pedig a bölcsészkar épületeit és helyiségeit használva a tanárképzés céljaira.

A tanárképző intézet tagjai a budapesti tudományegyetem vagy a József műegyetem rendes és rendkívüli hallgatói lehettek. Az intézet a tagjai számára biztosította az egyetemi és műegyetemi előadások hallgatásának helyes sorrendjének összeállítását, az olyan szaktantárgyak intézeti keretben történő előadását, melyeket az egyetemeken nem oktattak, szemináriumok, gyakorlatok szervezését. A rendelet, gyakorló iskolaként a Budapesti Kereskedelmi Akadémiát jelölte meg, a tanárjelöltek annak felsőkereskedelmi iskolai tanfolyamán hospitálhattak, és próbaelőadásokat tarthattak. A tanárképző intézet feladata volt még a szakmai látogatások, kirándulások (gyárakba, irodákba) és tanulmányutak szervezése is.

A Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet alapfeladata volt a tanárjelöltek felkészítése az alap, illetve a szakvizsgákra. A kereskedelmi iskolai tanárjelöltek az alapvizsgához szükséges ismereteket a tudományegyetem bölcsészeti karán szerezték meg. Az 1895-ös szabályzás értelmében két évig kellett ott tanulniuk. A tanárképző intézet továbbá négy évig tartó képzés keretében olyan szaktantárgyak előadásait és gyakorlatait biztosította, melyeket az egyetemeken nem adtak elő. A tanárképző intézet hallgatói létszáma az alapítást követő években folyamatosan növekedett, hamarosan a felvételt korlátozó intézkedéseket vezettek be, hogy a tanárjelöltek száma a betöltendő állások számát ne haladja meg túlságosan.

 

____________________

A kép forrása: https://bit.ly/3pJ1uAF

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!