Az iparoktatás középfokát a háromosztályos alreáliskola képviselte. Az Entwurf ezek céljául azt rendelte, hogy néhány közismereti tantárgy mellett főképp középfokú ipari szakképzettséget nyújtsanak. Az iskola nem differenciálódott azonban iparágak szerint. A főreáliskola felső három osztályának viszont a műszaki felsőoktatásra való felkészítés feladatát rendelték. 1875-ig azonban a főreáliskolák nem adtak érettségit.
A kereskedelmi szakképzésben a Bibanco-féle pesti iskola nyomán létesült kereskedelmi iskolák képezték a középfokot. Az 1850-es években, főképp a német nyelvű városokban több ilyen jellegű iskola alakult. A polgári-kapitalista átalakulás ugyanakkor képzettebb kereskedőket igényelt. A pesti kereskedő testület 1857-ben alapította meg a Pesti Kereskedelmi Akadémiát, mely három évfolyamon, német nyelven tanító, immár középfokú kereskedelmi szakiskola volt.
A szabadságharc bukását az 1840-es években alakított mezőgazdasági szakiskolák (Zelemér, Szőkehalom) nem élték túl. Entz Ferenc orvos magánintézetként létesítette 1853-ban Pesten a Haszonkertészeket képző Gyakorlati Tanintézetét. Ezen előzmény után állította fel 1860-ban az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) az állami támogatással működő Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetet.