A korabeli felsőfokú szakképzés neuralgikus pontját képezte a mezőgazdasági és a közgazdasági felsőoktatás. A mezőgazdasági főiskolák nem tölthették be a valódi agráregyetem szerepét, agrárkörökben felmerült az a gondolat, hogy a debreceni egyetem kötelékében kellene egy mezőgazdasági fakultást létesíteni. Feszültséget okozott a közgazdasági kar és a műegyetemi közgazdasági képzés párhuzamossága is.
18. kép
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kiállított építészmérnöki oklevél 1938-ból
Hosszas viták után, az 1934. évi X. tc. létrehozta a „József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet”, egy addig szokatlan szerkezetű és méretű alkalmazott tudományok egyetemét. Az intézmény magját a műegyetem adta, melyhez hozzácsatoltak szinte minden olyan főiskolát, amelyek reáltudományokkal foglalkoztak. Az új egyetemhez csatolták az addig önálló közgazdasági felsőoktatást, a soproni főiskolát, és az Állatorvosi Főiskolát. Ötkarú intézmény jött létre (Mérnöki és Építészmérnöki Kar, Gépész- és Vegyészmérnöki Kar, Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar, Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar, Közgazdaságtudományi Kar). A soproni kar „kihelyezett” fakultásként működött, hasonló módon minden kar és osztály a korábbi helyén működött tovább. Ahogy kezdetekben, a József Ipartanoda létesítésekor, úgy most is megvalósult az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi felsőfokú szakképzés egyesítése egy intézmény keretében.
A II. világháborús, illetve az azt megelőző területi revíziók során a felsőfokú kereskedelmi - közgazdasági szakképző intézményrendszer bővítésére került sor. 1938-ban Kassán, 1941-ben pedig Újvidéken állami kereskedelmi főiskolákat hoztak létre, az 1940-ben újra felállított kolozsvári egyetemen pedig közgazdaságtudományi kart is szerveztek.
____________________
A kép forrása: https://bit.ly/3oJrRHx