Skip navigation

6.5. Műszaki felsőoktatás

A dualizmus korában hazánkban két felsőoktatási intézményben folyt mérnökképzés, a József Műegyetemen és a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémián. A korszak kezdetén a József Műegyetem számos tekintetben reformra szorult. Eötvös József a dualizmus korszakának kezdeti időszakának kultuszminisztere a szükséges változások érdekében 1870 tavaszán törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházban („a József Műegyetem átszervezéséről”). A miniszter korai hirtelen halála miatt azonban a reform királyi rendelet formájában lépett életbe 1871 nyarán.

12. kép - Báró Eötvös József (1813-1871)
12. kép
Báró Eötvös József (1813-1871)

A műegyetem a tudományegyetemmel azonos jogállású intézménnyé vált. Öt szakosztályra (fakultásra) tagolva működött tovább (építészeti, gépészeti, mérnöki, vegyészi és egyetemes). A szakosztályok rendszerének teljes kiépítése 1882-ig tartott. Az egyetemes osztály a régi egyetemi bölcsészkarokhoz hasonlatosan általános alapozó képzést nyújtott, annak abszolválása után léphettek át a hallgatók valamelyik műszaki szakosztályba. Az egyetemes osztályt a nyolcvanas években megszüntették. Az egyetem autonómiája, vezetési rendje (választott rektor, egyetemi tanács, választott dékánok) a tudományegyetemhez volt hasonló. Tanulmányi rendszere is az egyetemet követte, kezdetben itt is érvényesítették a tanszabadság elvét. Később (1882) kötött tanulmányi rendet vezettek be. A tanulmányi idő kezdetben öt, majd négy év volt. 1901-ben kapta meg az egyetem a doktori cím adományozásának jogát.

13. kép - A műegyetem központi épülete 1910 körül
13. kép
A műegyetem központi épülete 1910 körül

A dualizmus korában az intézmény hallgatóinak száma dinamikusan emelkedett (1871-ben 500 fő, 1902-ban 4000 fő). Több évtizedig problémát okozott az intézmény méltó elhelyezése. A műszaki egyetem 1872-ben költözött át Pestre, akkor ideiglenesen egy bérházban lelt otthonra. 1882-ben készült el a Steindl Imre (az intézmény professzora) által tervezett múzeum körúti reprezentatív épület, mely már a beköltözéskor szűkösnek bizonyult. Majd a századfordulót követően költözhetett át az intézmény Hauszmann Alajos, Petz Samu és Czigler Győző építész professzorok tervei alapján készült reprezentatív épületekbe Budára, ahol napjainkban is a műegyetem központja van.

Az intézmény a dualizmus korában nem csak a hallgatói létszám tekintetében, hanem szakmai értelemben is sokat fejlődött, a hazai iparfejlődés motorjává, nemzetközi rangú intézménnyé vált. Főképp a természettudományos alap, illetve elméleti matematika képzésben vívott ki elismerést. Kiváló professzorok szolgálták a hazai mérnökképzés ügyét, a teljesség igénye nélkül említünk néhányat: König Gyula (matematika), Szily Kálmán, Zemplén Győző (fizika), Ilosvay Lajos, Wartha Vince (kémia) Bánki Donát (motortechnika), Zipernowsky Károly (elektrotechnika) Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes (építészet).

A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia a kiegyezés után ismét a magyar kormány irányítása alá került, magyar tanítási nyelvvel. A korszak kezdetén megújították a képzés szerkezetét, az addigi egységes bányászati képzést differenciált bányászati, fémkohászati, vaskohászati és gépészeti-építészeti képzésre tagolódott. A tanulmányi időt három évre csökkentették. A tanszékek száma a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a századfordulóra 12-re emelkedett.

14. kép - Erdészeti és Bányászati Főiskola Selmecbányán
14. kép
Erdészeti és Bányászati Főiskola Selmecbányán

Újabb jelentős fejlesztés a századforduló után következett be. Az intézményt 1904-ben főiskolai rangra emelték, elnevezése ekkortól: „Erdészeti és Bányászati Főiskola”. Négy szakon (bányamérnök, vaskohómérnök, fémkohómérnök, erdőmérnök) folyt a képzés ezután. Új épületeket emeltek, jól felszerelt laboratóriumokat hoztak létre. A fejlesztések ellenére a századfordulón újra és újra felmerült az intézmény másik városba történő áthelyezésének problémaköre. Az áthelyezés szorgalmazása részben magától a főiskola tanári karától származott (a kisváros Selmecbánya nem alkalmas egy modern műszaki tanintézmény székhelyéül), részben pedig összefüggött azokkal az országos tervekkel melyek egy második, illetve harmadik műegyetem létrehozását vették célba.

 

____________________

A 12. kép forrása: https://bit.ly/3pSea8y
A 13. kép forrása: https://bit.ly/3pSfecy
A 14. kép forrása: https://bit.ly/3EK4bZ9

Patyi Gábor: A hazai szakképzés történetének vázlata (18-20. század). Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2021
A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2021. december 12.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!