Skip navigation

3. A gimnasztikai gyakorlatok jellemzése, felosztásuk

A gimnasztikát az ókori görögök a testgyakorlatok összefoglaló neveként használták. A sportágak számának növekedésével a gimnasztika jelentése az előkészítő gyakorlatok csoportjára szűkült le. Napjainkban egyre gyakrabban használják csupán a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok elnevezésére (Kerezsi, 1993). Mi a gimnasztika ilyen értelmezését valljuk magunkénak [gyakorló feladat: 3.1. modul 1.].

A gimnasztikai alapformák viszonylag egyszerűek, minden korosztály számára sikeresen elsajátíthatóak, végrehajtásuk nem igényel különösebb előképzettséget. Egy-egy izomcsoportra elszigetelt hatást tudnak kifejteni, ezért szerepük jelentős a szervezet sokoldalú arányos fejlesztésében, a biomechanikailag helyes testtartás fenntartásában (Somhegyi és mtsai, 1999). illetve kialakításában, a képességfejlesztésben. A mozgásanyaggal megoldható a szervezet bemelegítése, a fő gyakorlatok előkészítése. A szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok teremtik meg szinte minden sportmozgás végrehajtásának előfeltételét. A gimnasztikai alapformák további előnye, hogy kis helyen, költségtakarékos módon gyakorolhatóak. Az óvodai kéziszerek egy része házilag is előállítható (babzsák, tornabot, fonalbaba, stb.) [gyakorló feladatok: 3.1. modul 2. feladat].

Amennyiben a testgyakorlatok sportági besorolását tartjuk szem előtt, akkor a gimnasztika a sporttorna része (Kerezsi, 1977). A rekreációs edzés, az életen át tartó sportolás szempontjait figyelembe véve a gimnasztika mozgásanyaga a sportrekreáció ágai közül az egyik legjelentősebb (Bucsyné – Katona, 2006). A mozgásos cselekvések pedagógiai alapon történő felosztásánál a gimnasztikai gyakorlatok az előkészítő mozgásanyag részét képezik [az óvodai testnevelés előkészítő mozgásanyaga].

A gimnasztikai gyakorlatok többféle szempont szerint oszthatjuk fel. (Kerezsi, 1977) A testrészek szerint osztályozásnál lehetnek egyszerűek és összetettek. Az egyszerű gyakorlatok egy bizonyos izomcsoportra fejtik ki hatásukat. Ezek a következők:

  • nyakgyakorlatok,
  • kargyakorlatok,
  • törzsgyakorlatok: has-, hát-, és oldalgyakorlatok,
  • lábgyakorlatok.

Az összetett gyakorlatok kettő, vagy több izomcsoportra hatnak [gyakorló feladat 3.1. modul 3 feladatcsoport]. Ezek az alábbiak:

  • kar- és törzsgyakorlatok,
  • kar- és lábgyakorlatok,
  • törzs- és lábgyakorlatok,
  • kar-, törzs-, és lábgyakorlatok,
  • összetett törzsgyakorlatok.

Az izmok munkája szerinti csoportosításnál a gyakorlatok lehetnek:

  • nyújtó hatásúak,
  • erősítő hatásúak,
  • ernyesztő hatásúak.

A nyújtó hatású gimnasztikai gyakorlatoknál [4. modul] az izmok megnyúlásával egy időben az antagonista izmok összehúzódnak. Élénk, vagy közepes tempójúak. Az izmok nyújtása, az izületek anatómiailag megengedett határok közötti mozgékonyságának fejlesztése harmonikusan történjen és arányban legyen az izmok erejének növelésével. Az ágyéki gerincszakasz túlzott hajlékonysága deformitásokhoz vezethet, a hátrahajlás jó technikai elsajátítása nagyon fontos. Haránt terpeszállásban, térdelőtámaszban, illetve törökülésben történő törzshajlítások hátra kikényszerítik a helyes végrehajtást, az egész gerincoszlop törés nélküli ívét. Az óvodai testnevelésben a hátrahajlást előrehajlítás kövesse. Az erősítő hatású testtartásjavító törzsgyakorlatok is biztosítják az ágyéki gerincszakaszt megfelelő tartását. [9. modul kartartások variálása]. A nyújtó gyakorlatok hatékonyságát utánmozgással, a test tehetetlenségének kihasználásával, esetleg társ segítségével növelhetjük törekedve a fokozatosságra [gyakorló feladat: 3.1. modul 4. feladatcsoport].

Az erősítő hatású gyakorlatok [5. fejezet] általában lassú tempójúak és erőteljes izom-összehúzódással járnak. A dinamikus gimnasztikai gyakorlatok kedvezően hatnak az izmok vérellátására, az erőkifejtés az egyes testrészek, vagy az egész test elmozdulásával kapcsolatos. Az izomcsoportok erősítésénél figyeljünk a sokoldalú, arányos fejlesztésre, az antagonisták foglakoztatására is. Különösen a gyermekek törzsizomzatának arányos fejlesztésére kell figyelnünk, ellenkező esetben gerincferdülés következhet be. A gyakorlás közben a légzésvisszatartás gyakori hiba, ezért ügyeljünk a gyermekek helyes légzéstechnikájára. Az erősítő hatás növelhető az ismétlésszám növelésével, a tempó fokozásával, illetve a terhelés növeléséve. A terhelés növelése az óvodai testnevelésben előidézhető a kéziszerek, eszközök alkalmazásával, páros gyakorlatokkal, illetve a kiindulóhelyzetek és a kartarások változtatásával [gyakorló feladat: 3. modul 5. feladatcsoport].

Az óvodai testnevelés foglalkozásokon alkalmazott ernyesztő gyakorlatok csoportjába a kar- és a lábrázások tartoznak. Az adott izom erőfeszítésből való kikapcsolására szolgálnak, ezért főleg erősítő gyakorlatok után következnek [gyakorló feladat 3. modul 6. feladatcsoport].

3.1. Gyakorló feladatok

Ambrus Attila József (szerk.): Bucsy Gellértné – Katona György – Szilva Zsuzsanna: Az óvodai testnevelés gimnasztikai alapismeretei.
Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron, 2022

A szerkesztés lezárása és a kötetben előforduló webes hivatkozások legutolsó ellenőrzési időpontja: 2022. február 28.

CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! | ISBN 978-963-334-426-2 | DOI 10.35511/978-963-334-426-2